
Nem kell hajtani, nem kell címeket, útvonalakat keresgélni csak vezetni és várni. Napra kapom a fizetést független a munkák számától, minősítésétől.
Szóval, reggel 9(!) kor -az az egy óra plusz nagyon sokat számít- megjelenek a meeting point-on, Westferry Circus, Isle of Dog, E14. Persze sehol senki, várakozás... rádió recseg... semmi.... Igazából sok minden nem is történhet mert én csak a meeting point(MP)-ról viszem a csomagokat a bázisra(B), szóval olyasmi nem nagyon fordulhat elő, hogy: K52! (call sign, hívó jel azaz az én azonosítóm) K52! - Hozz el vmit az E14ből! (Itt minden postcode-ok alapján működik, hasonló mint otthon a kerületek(http://www.londontown.com/LondonPC).
És akkor én megyek a címre és felkapom... Szóval nem fordulhat elő mert erre van két külön ember. Peter and Tony. Ők veszik fel a leveleket és hozzak a MP-ra. Mi pedig (egy cseh fiúval, Martinnal) bevisszük a B-ra.
Ez az egész kavarás azért van, mert rengeteg nagy cég van azon a környéken. Igazából ez az egyik biznisz központ itt Londonban. Komoly biztonsági előírások és ellenőrzés. Óránként a sima járőrözés mellett egy kutyás, szaglászós, mindenhovabenézős páros is látható. Az autókat, és néha, szúrópróba szerűen a motorunkat a dobozzal, átcsipogják bombakeresővel.
Namost ezeknek a cégeknek is jó ha minden nap ugyanazt a futárt látják, akinek nem kell elmesélni, hogy nem, nem az az ajtó hanem a másik, meg, hogy kötelező levenni a bukósisakot! Plusz a postroomok (nálunk postázó) néha egészen máshol vannak mint azt a címből következtetné az ember fia. Így azzal sem megy el idő, hogy egy új ember keresgéli a postázókat.
Tehát csak motorozgatás MP és B között...
És pénteken vége lett!! Áááá... jó volt. Na jó, egy kicsit unalmas lett a végére...
Holnap meg vissza a darálóba.