Motoros futár Londonban

A belvárosban kezdem a pénteket, maradok is itt. Tiszta őrület, mindenhol emberek, alig lehet haladni. A Soho a legkeményebb, ott még az utak is kicsik, tömve túristákkal, akik mint a szőlő, fürtökben lógnak le a járdáról. A gyalogos átjárók lámpái csak útmutatásul szolgálnak, mindenki akkor megy át amikor akar. Nyomom is dudát, az emberek szétrebbennek. Itt nagyon kell vigyázni, némelyik azt sem tudja, hogy az úton sétál, látom rajta, hogy haragszik amiért rádudáltam.
Hívnak az irodából, van-e kedvem dolgozni szombaton? Ööö..háát...persze. Később jut eszembe, hogy este Gerit búcsúztatjuk, lesz egy kis elhajlás, talán nem a legjobb ötlet a szombati meló. Mindegy, majd lemondom. A Sohoból a Bank negyedbe megyek, meglátom Gyurit, nagy öreg már a biciklis futár szakmában, éppen eszik. Beszélgetünk kicsit, nem érdekel, hogy POB vagyok, úgysem sürgős...
Megyek fel északra, már jártam itt, most viszont feltűnően sok itt a túrista. Mi a franc van itt? Ez nem egy belváros vagy Soho! Aztán megkérdezek valakit, óóó, basszus, már értem. Beteszek most ide egy képet, kíváncsi leszek ebből valaki rájön-e? Nehéz lesz, segítségül holnap adok még fotót,most még annyit, hogy zenével kapcsolatos.
Alig tudok továbbmenni a zebránál, eltelik kis idő amíg eltisztulnak az emberek.
Kensingtonban dobom le a csomagot, fél 7 van, jó lenne befejezni. Nincs szerencsém, van még egy meló Chelsea-ben az előkelő negyedben. Old Town Hall. Meg is találom, a portás mondja, hogy ő nem tud semmiről. Na, jól indul! Elmegyek közben wc-re, baze! nem semmi a toalett! Aztán kiderül, hogy helper kell, ami azt jelenti, hogy csak segítenem kell valamit mint puszta izomerő. Piac volt a town hallban, segítek összeszedni a dobozokat és kivinni a kisteherautóhoz. Ugyanezt, egy kilométerrel odébb a boltjuknál, ott ki kell pakolni a kocsiból. Jó későn érek haza, mindegy, motor letéve, az ujjam a reset gombot keresi...