Ma korábban, 7-kor kezdek, és az első fuvar után le kell vennem a nyakvédőmet, annyira meleg van. Ilyenkor még simán hordani szoktam, most meg már fulladozom tőle. És csak melegszik és melegszik az idő. Fel kell mennem a bázisra, nem is jön rosszul, úgyis reklamálnom kell mert szerintem nem kaptam elég pénzt a múltkori szerződéses melóért. Remélem szerintük sem. Fasza: szerintük sem! Kapok is egy csekket, illetve fogok ha később visszamegyek, mert sok a meló, jönnek egymás után. Megint a belváros, Soho. Forr minden. Le akar ragadni a szemem, megiszom egy redbullt. Jó nagy marhaság volt, egy óra múlva úgy érzem magam mint aki szívinfarktust akar kapni. Nem jó párosítás a meleg meg a vörösbika, ahogy megállok egy piros lámpánál, a blokk felől elviselhetetlen forróság ömlik felfelé, én úgy érzem, egyenesen az agyamba hatol és onnan pedig a tüdőmet szorongatja. Légszomj, izzadás, lázas tompaság. Fokozottan ügyelek a forgalomra de úgy tűnik mintha mások is így lennének, nincs kakaskodás, nincs rohanás. Illetve részemről annyi, hogy ahol lehet gyorsan megyek az ellenszél miatt. Az meg olyan mintha hajat szárítanék Korzikán. Igaz még sohasem jártam ott, de Návay mesélte és így képzelem el.
Legmagasabban áll a nap, nem nagyon lehet árnyékot találni. A kesztyűt, szemüveget (úgy éreztem az is melegít, na) már levettem, mindenem ki van gombolva amennyire csak lehet. A szívás az, hogy a ruhámból nem tudom kivenni a bélést. Na igen, óccsó fajta. Megállok a forgalomban, mindkét oldalamon busz! Most azt gondolom, hogy Conen vagyok vagy valami másfajta barbár és nehogymá' ennyitől leforduljak a lovamról...megúszom, nem borulok le...de azé' mégis inkább lennék Cohen....
A telefontöltőm már megint szarakodik, maj be is szarik, szerintem egyszerűen elolvadt.  Fos.Vége is a navigálásnak, térképről folytatom. Nem is olyan nehéz, és különben is van rajtam valamiféle köd vagy révület, (most Proust jut eszembe...) amiért nem érdekel időben érek-e oda. Egyébként is, kezdem jobban megismerni a várost, most már nem olyan siralmas egy-egy csúszás mint volt egy hónapja.  Na! Még szép, hogy erre most nem találom az egyik címet. Igaz, ennek semmi köze a GPS-hez, egyszerűen nincs Hammersmith Road 67/A! Nincs! Nincs! Már a controllerem, meg valami csaj az irodából, is ezt keresi. Megunom, felhívom a címet, monnyákmánmegholvannak!!! Memonnyák. Kurva nehéz a sok szórólap, mire felérek megint Proust jut az eszembe, pláne, hogy a frissen légkondícionált picsák röhincsélnek valami poénon, valami, csak nem meleg van kint? poénon. Még jó, hogy nem értem! .....................mé jó? Nem is jó.
Vissza az irodába, megkapom a csekket és az utolsó melót is a napra. Bírom Konrádot, hazafelé menet adott melót. Már a meleg sem elviselhetetlen. Lávlidzsábli falván járok, akivel találkoztam mindenki használta ezt a kifejezést.... Az összesen 2 ember. Az egyik aki átvette a csomagot a másik meg a boltos csaj, akitől üdítőt vettem. Lávlidzsábli meg okidoki. Ini?
De most már itthon vagyok és semmi bajom.


Az ígért fotó: