Motoros futár Londonban

Megint hétfő, megint E14, megint KPMG. (Nem mondom meg melyik hétfő, ellustultam kissé:) Szokásos alakok az alagsorban, felkapom a leveleket, mar tervezem is az útvonalat. Mindig leellenőrzöm a levelek címét, hogy egyezik-e az XDA-n lévővel. Az egyik címzetten megakad a szemem. Hát ez jó! GUY RITCHIE! Biztosan van Londonban egy csomó Guy Ritchie, azért én elvégeztem magamban, hogy ANNAK a guy ritchienek kézbesítettem levelet. Komoly filmes jövőm első apró lépését meg is ünneplem egy RedBullal a közeli parkban. Majd szárnyra kelek (esküszöm, hogy nem szponzorál a RedBull) és viszem a leveleket. Dél is elmúlik mire üres vagyok, szólnak, hogy Brixtonba kell mennem felvenni valami nagyon fontosat. Megtalálom a címet, Brixton Academy, stage door. Mindenhol biztonsági emberek, mondom, hogy fontos! Nagynehezen beengednek, kapok egy tücsökpöcsnyi borítékot, semmi BIOHAZARD vagy DANGER de még egy FRAIGLE sem. Akkor már csak az lehet, hogy az Enigma utólsó megfejtetlen kódja van benne megfejtve. Úgyis mindig az angoloknak szánták. Mindegy, megyek a Universalba, Kensingtonba. Már majdnem odaérek amikor szólnak, hogy semmiképpen se postázzam a levelet, vigyem vissza, ez nagyon fontos! Jó, visszamegyek, már rendes kis tömeg fogad, alig tudok bemenni. Mindenki ideges, össze-vissza rohangál. Kijön ugyanaz a csaj, ő sem nagyon érti, hogy mi van, telefonálgat egy sort majd hálálkodva elrohan a borítékkal. Na, mehetek. Mennék is, mikor mondják, hogy most jönnek!! Maradj ott, meg minden! Vigyázzba vágom magam, szerintem még a sarkam is összeverődik. Ki tudja? Minimum herceget várok de csak pár tépett hajú, idősödő fazon masírozik el előttem, meg egy csaj, meg egy fazon, stb. Az egyik még meg is lök, illetve a vizes palackomat. Ki volt itt a valaki?! Senkinek nem volt arany paszománya, úgyhogy még álldigálok egy kicsit. Nem történik semmi, megkérdezem a legközelebbi bádigárdtól, hogy mehetek-e már? Fölényeskedve válaszolja a jeszt. Mintha ő is sztár lenne vagy mi. Pedig maximum egy másodéves szociológia hallgató találná érdekesnek, az viszont diplomázhatna is belőle.      Kint még minden/ki nyüzsög, elszívok egy cigit és figyelem a sok fotóst. Az egyik őr tüzet kér, kihasználom az alkalmat és megkérdezem, hogy melyik brixtoni feka reppert ünneplik itt? Azt monja Coldplay! MI??!!Yes, COLDPLAY! Basszus Kálmán hallod ezt? De nyugodj meg, a vizes palackot eltettem neked!

 

 

 Péntek van, szépen süt a nap, megkapom a címet, British Passport Izé. Gond nélkül kell mennie, priority, lelkemre kötötték, hogy 9:25-re ki kell érnem Gatwick reptérre. A címet hamar megtalálom, csörtetek a goods in-hez. Senki nem tud semmit. Azt mondják próbáljam az útlevél kiadóban. Belépek a terembe, még üres illetve egy nő ül csak bent. Mikor meglát felpattan mintha felismerne majd legyintve visszaül. Én meg gondolom magamban, mit akar ez? Én itt fontos munkát végzek, kérem szépen. Az üvegablakok mögül azonban értetlenkedés gogad, senki nem tud semmilyen gatwicki csomagról. Hmm... Miért nem mehet simán? Beszólok a rádión, mondják, hogy valaki márpedig vár rám. Közben már megyek is vissz a goods in-hez. Semmi. Kifelé jövet megpillantom ugyanazt a nőt aki bent ült. Ki tudja? Megkérdezem, hogy.... Ő az! Már nyomja is a kezembe az útlevelet. Közben jól kiröhögöm magamat. Miért gondoltam, hogy csak cégtől, hivataltól lehet csomagot felvenni?
 Kifelé menet sima az út, nincs még nagy forgalom, az idő is jó, jól érzem magam. Jó, hogy már jártam itt, nem kell tökörészni a parkolással meg azzal, hogy megkérdezek mindenkit mi merre van? Fel kell hívnom az illetőt, hogy hol találkozunk. Hívom is, minden rendben lemegy.
A következő munkám Bexhill-on-Sea, yeah!, jól hangzik! Igen, a tengerparton van ráadásul kívül esik az autópályák sugarából. Onnan kell felhoznom valamit a Fulham-i kórházba. Nagyon szép a levezető út, kevés autóval. A falvak is mind takarosak, szépek, ez a vidék az első ami igazán megfog. Nyugodt tempót veszek fel, imádok fasorok között motorozni, szeretem, ahogyan a nap átvillódzik a lombkoronán keresztül... Kicsit hűvösebb is van, szép erdőségeken keresztül visz az út. Most minden vidám és békés, igyekszem is kiélvezni minden másodprcét.
Már nem lehetek nagyon messze amikor nagyon halványan, ismerős, kellemes illatot érzek. Mi is ez....? Megvan! A tenger! A tenger illatát érzem. A legjobb a világon. Negyed óra múlva már benn vagyok Bexhillben, remélem valahol a tengerparton lakik az emberem (nincs cégnév).
Az egyik dombról lefelé indulva olyan gyönyörű kép fogad, hogy meg kell álljak. Az utca végén a két házsor között szikrázik a tenger!  Kár, hogy nem vagyok képes leírní ezt a látványt.
 Szerencsére nem messze a tengertől találom meg a címet, egy fiú nyit ajtót, azt mondja, csak egy órakor lesz kész a csomag, ezt kell vinnem és a derekára mutat, ahol lóg valami orvosi műszer. Azt hiszem azt mondta, hogy az anyukája éppen hazafelé tart az újjal.
Most dél van. Van egy szabad órám. Rohanok is a tengerhez. Fagyi? Simán!
Egy hatvan-hetven körüli bácsival beszélgetek (ez azt jelenti, hogy ő folyamatosan beszél én meg bólogatok), meséli, hogy ő is londoni illetve ott született. Katona lett, majd  Máltán, Hong-kongban, Berlinben élt, az utóbbiban élnek a gyerekei is. Nagyon szerette Berlint, az a kedvenc városa. Egyből kérdezem, hogy látta e a Belini-falat? Naná! Ő is adott őrszolgálatot a falaknál. Húúú..respect!
Még egy kicsit motorozgatok, felülök egy dombtetőre, hamar elszalad az az egy óra. Hazafelé már borúsabb az idő, még egy kis esőbe is beleszaladok. Megint szerencsém van mert hamar kikerülöm és már újra süt a nap mire Londont elérem.
Csupa nagy távolságú melót kapok még a nap hátralévő részében, minden tökéletes is lenne, ha nem tudnám meg, hogy a múlt hetem 75 Fontra jött ki. De megtudtam. Francba. Az kb egy jó napnak felel meg. Mindegy, ma már nem megyek fel az irodába, majd jövőhéten kiderül mi ez az egész, fél, negyed, ötöd....

 A napokban nem volt valami villám a net, nem volt kedvem írni félóra per klikkel.
Szerdán muszáj volt a rendőrségen kezdenem, egy hete múlt a balesetem és pont ennyit adtak, hogy bevigyem a biztosítási papírt. Előtte már voltam bent, akkor adtak egy papírt, hogy ezt töltsem ki. Három oldal hülyeség, nem sok kedvem volt hozzá, ráadásul azt írták, hogy ez akkor kell ha nem volt jelen rendőr vagy mi. Nem is töltöttem ki. Na szóval, szerdán munka előtt ott téblábolok, rendőr csajszi azt sem tudja mi van. Én sem. Kijön egy rendőrbácsi is, elkezdenek beszélni, egy büdös kukkot sem értek. A lényeg, hogy mégis ki kell tölteni azt a papírt. Oké, rohanok haza, előtte még beszólok az irodába, hogy később kezdek. Szerencsére Dave itthon van, segít... 9re kész is, gyorsan vissza. Csajszin látom, hogy továbbra is zavarban van, nem nagyon tudja, hogy mit kell csinálni. Közben bejön egy civil valaki, felismerem benne a főnök zsarut aki kint volt a balesetemnél! Hurrá, legalább egy kis segítség! Pár perc míg rájön ki vagyok mi vagyok, oké, magyaráznak valamit, mondja, hogy nem kell az A papír, elég a biztosítási is. Blablablabla... nem értem. Majd blablablabla. Kiderül, hogy nem kell SEMMI, ÜGY LEZÁRVA! Mi van?! Sorry, say again, please! Jól hallottam, vége! Sarkon fordultam és gyorsan eljöttem! Nem tudom, hogy hogyan és miért, a lényeg, hogy vége! Nagyon örülök. A nap további része is tökéletes lett. Az utolsó meló a Temze torkolatnál volt, British Petroleum, bazi nagy gyár. Rég láttam már ennyi csövet egy helyen:)


Ma a City-ben kezdek, nem maradok sokáig szerncsére. Az idő is jó, mindig esőre áll, nincs nagyon meleg. Nem is történik semmi, unalmasan, kevés melóval zárom a napot. Még szólnak, hogy holnap SW1-ben kezdek és irány Gatwick, reptér. Priority. Na, hátha jobb lesz a holnap!

Ma korábban, 7-kor kezdek, és az első fuvar után le kell vennem a nyakvédőmet, annyira meleg van. Ilyenkor még simán hordani szoktam, most meg már fulladozom tőle. És csak melegszik és melegszik az idő. Fel kell mennem a bázisra, nem is jön rosszul, úgyis reklamálnom kell mert szerintem nem kaptam elég pénzt a múltkori szerződéses melóért. Remélem szerintük sem. Fasza: szerintük sem! Kapok is egy csekket, illetve fogok ha később visszamegyek, mert sok a meló, jönnek egymás után. Megint a belváros, Soho. Forr minden. Le akar ragadni a szemem, megiszom egy redbullt. Jó nagy marhaság volt, egy óra múlva úgy érzem magam mint aki szívinfarktust akar kapni. Nem jó párosítás a meleg meg a vörösbika, ahogy megállok egy piros lámpánál, a blokk felől elviselhetetlen forróság ömlik felfelé, én úgy érzem, egyenesen az agyamba hatol és onnan pedig a tüdőmet szorongatja. Légszomj, izzadás, lázas tompaság. Fokozottan ügyelek a forgalomra de úgy tűnik mintha mások is így lennének, nincs kakaskodás, nincs rohanás. Illetve részemről annyi, hogy ahol lehet gyorsan megyek az ellenszél miatt. Az meg olyan mintha hajat szárítanék Korzikán. Igaz még sohasem jártam ott, de Návay mesélte és így képzelem el.
Legmagasabban áll a nap, nem nagyon lehet árnyékot találni. A kesztyűt, szemüveget (úgy éreztem az is melegít, na) már levettem, mindenem ki van gombolva amennyire csak lehet. A szívás az, hogy a ruhámból nem tudom kivenni a bélést. Na igen, óccsó fajta. Megállok a forgalomban, mindkét oldalamon busz! Most azt gondolom, hogy Conen vagyok vagy valami másfajta barbár és nehogymá' ennyitől leforduljak a lovamról...megúszom, nem borulok le...de azé' mégis inkább lennék Cohen....
A telefontöltőm már megint szarakodik, maj be is szarik, szerintem egyszerűen elolvadt.  Fos.Vége is a navigálásnak, térképről folytatom. Nem is olyan nehéz, és különben is van rajtam valamiféle köd vagy révület, (most Proust jut eszembe...) amiért nem érdekel időben érek-e oda. Egyébként is, kezdem jobban megismerni a várost, most már nem olyan siralmas egy-egy csúszás mint volt egy hónapja.  Na! Még szép, hogy erre most nem találom az egyik címet. Igaz, ennek semmi köze a GPS-hez, egyszerűen nincs Hammersmith Road 67/A! Nincs! Nincs! Már a controllerem, meg valami csaj az irodából, is ezt keresi. Megunom, felhívom a címet, monnyákmánmegholvannak!!! Memonnyák. Kurva nehéz a sok szórólap, mire felérek megint Proust jut az eszembe, pláne, hogy a frissen légkondícionált picsák röhincsélnek valami poénon, valami, csak nem meleg van kint? poénon. Még jó, hogy nem értem! .....................mé jó? Nem is jó.
Vissza az irodába, megkapom a csekket és az utolsó melót is a napra. Bírom Konrádot, hazafelé menet adott melót. Már a meleg sem elviselhetetlen. Lávlidzsábli falván járok, akivel találkoztam mindenki használta ezt a kifejezést.... Az összesen 2 ember. Az egyik aki átvette a csomagot a másik meg a boltos csaj, akitől üdítőt vettem. Lávlidzsábli meg okidoki. Ini?
De most már itthon vagyok és semmi bajom.


Az ígért fotó:

A belvárosban kezdem a pénteket, maradok is itt. Tiszta őrület, mindenhol emberek, alig lehet haladni. A Soho a legkeményebb, ott még az utak is kicsik, tömve túristákkal, akik mint a szőlő, fürtökben lógnak le a járdáról. A gyalogos átjárók lámpái csak útmutatásul szolgálnak, mindenki akkor megy át amikor akar. Nyomom is dudát, az emberek szétrebbennek. Itt nagyon kell vigyázni, némelyik azt sem tudja, hogy az úton sétál, látom rajta, hogy haragszik amiért rádudáltam.
Hívnak az irodából, van-e kedvem dolgozni szombaton? Ööö..háát...persze. Később jut eszembe, hogy este Gerit búcsúztatjuk, lesz egy kis elhajlás, talán nem a legjobb ötlet a szombati meló. Mindegy, majd lemondom. A Sohoból a Bank negyedbe megyek, meglátom Gyurit, nagy öreg már a biciklis futár szakmában, éppen eszik. Beszélgetünk kicsit, nem érdekel, hogy POB vagyok, úgysem sürgős...
Megyek fel északra, már jártam itt, most viszont feltűnően sok itt a túrista. Mi a franc van itt? Ez nem egy belváros vagy Soho! Aztán megkérdezek valakit, óóó, basszus, már értem. Beteszek most ide egy képet, kíváncsi leszek ebből valaki rájön-e? Nehéz lesz, segítségül holnap adok még fotót,most még annyit, hogy zenével kapcsolatos.
Alig tudok továbbmenni a zebránál, eltelik kis idő amíg eltisztulnak az emberek.
Kensingtonban dobom le a csomagot, fél 7 van, jó lenne befejezni. Nincs szerencsém, van még egy meló Chelsea-ben az előkelő negyedben. Old Town Hall. Meg is találom, a portás mondja, hogy ő nem tud semmiről. Na, jól indul! Elmegyek közben wc-re, baze! nem semmi a toalett! Aztán kiderül, hogy helper kell, ami azt jelenti, hogy csak segítenem kell valamit mint puszta izomerő. Piac volt a town hallban, segítek összeszedni a dobozokat és kivinni a kisteherautóhoz. Ugyanezt, egy kilométerrel odébb a boltjuknál, ott ki kell pakolni a kocsiból. Jó későn érek haza, mindegy, motor letéve, az ujjam a reset gombot keresi...

 Az esti fájdalomcsillapítótól alig tudok felkelni. Nem vagyok fáradt de még ellustálkodnék egy kicsit. Évi csodakrémje viszont nagyon jót tett mert a térdem sokkal jobban van!
A napom lassú, sokat várok... De, hogy ne legyen teljesen eseménytelen, a telefonom gondolt egyet és nyomott magán egy master resetet. Mindenem eltűnt, az összes telefonszám, a lementett helyszínek a GPS-ben, üzenetek stb. Ezen biztos most jött ki az ijedtség, lassú...
 Délután szólnak, hogy menjek fel a bázisra. Kapok egy szerződéses munkát, az Orange-nak (mobil szolgáltató) dolgozunk, új telefonokat kell kiszállítani az ügyfeleknek azok meg visszadják a régit. 14 db-ot kapok Dél-Nyugat Londonban. 6-kor kezdem, 10.30-ra érek haza. Szegény drágám, az ajtóban fogad, nagyon aggódott amiért nem tudtam felhívni.
Holnap viszont péntek, az jó, és Geri bucsúztató buli este. Lehet, hogy nekem is kellene egy master reset, de nem, nem akarok dobni mindent, elég lesz egy sima is.
Good Night!
----------------------------------------------------------------------------------------

 Óra csörög, kinézek az ablakon, süt a nap! Remélem így is marad, eszembe jut, hogy tegnap este Justina említette, hogy tiszta idő lesz... Jó is lesz ha feledtetni a tegnapi napot. Nemrég jártam a tengerparton, ma is legyen egy olyan nap! (kép)
 Szokásos dugó a kerületünkben, egy felüljárót javítanak. Lépésben haladunk, már csak a bólyasor van, az egyik motoros lassít, visszakanyarodik u alakban megkerülve a bólyasort, biztosan siet. Még hátranézek a tükörbe, csak úgy kíváncsiságból, közben elkezdem előzni a sort.  Az előttem haladó autó sofőrje integet. Mit integet ez itt?!  Nézem, lehet, hogy csak gesztikulál. Már mellé érek...Mi ez itt??!! Egy autó!!!! Húzom a féket, az idő lelassul... ezt már nem kerülhetem el....először csattanás a fejemben....BUMM!!! Csattanás a levegőben!! Belerohantam az autóba....Fekszem a földön,  fáj a lábam.  Az integető fiú kiugrik a kocsiból, én próbálok talpra állni. Abban a pillanatban eszembejut az egyik szabály: soha ne akarj egyből felállni! Körbenézek, az autó blokkolja a másik sávot. Újra próbálkozom, sikerül felállnom, pokolian fáj a jobb lábam, biztosan eltört. De akkor nem hiszem, hogy fel tudnék állni, nem tudom, honnan tudjam? Lehet, hogy az adrenalin, kit érdekel??!! Mi történt??!! ........
 "Szokásos..." Jobbra akart kanyarodni az utó (pedig nem is volt ott semmi, de ez mindegy), én előztem a sort, figyelmetlen voltam, csak egy pillanatra. Nem számít, az elég egy balesethez.
Egy motoros fiú segít, kérdezi, hogy van-e kamerám? Mielőtt lemásznánk az útról lefotózom a balesetet. Fáj a lábam. Letoljuk a motort is, mondják, hogy ne mozogjak, várjam meg a mentőt. Nem okoskodom, lefekszem, várunk. Az autó sofőrje is nagyon megijedt, többször is kérdezgeti, hogy minden rendben van-e? Megnyugtatom, közben már én magam is megnyugodtam kissé. Eszembejut a meló, be is szólok rádión, hogy balesetem volt majd hívom őket. Basszus! A vállam is fáj. Megérkeznek a mentők, jólszituált, idősebb doktornéni faggat. Elmondom mi történt és, hogy viszonylag jól vagyok. A saját lábamon ülünk be a mentőbe:), szerencsére megnyugtat, hogy nincs fracturám. Hát az jó. Szubdurális hematóma, az van! A szubdurális hematómámmal együtt(48Hours:) már a rendőrnek válaszolgatok aki időközben befészkelte magát mellém. Nagyon kedves, csak mérsékelten rámenős. Indiai vagy mi, nem mintha fontos lenne csak az orra felett lévő festett csíkot vizsgálgatom. Nem tudom mi az, olyasmi amilyen a krisnásoknak van. Majd megkérdezem Joci-Virágot, nemrég jöttek haza Indiából.
 Már az utcán állunk, a mentők elmentek, a rendőrök már az utolsó kérdéseknél tartanak.
Az autó sofőrje is elbúcsúzik, látom rajta, hogy őszintén örül, hogy nincs semmi bajom.
 Kicsivel később egyedül maradok, nézem a motort. Semmi baj, leszámítva a bal első indexet ami eltört. Indítanék, nem megy, oké sztender. Felhajtom, újra indítózok, semmi! Na, mégis történt valami. De akkor is furcsa ez a nagy csend. Nem is köhög, vagy valami?
Ja!! A nagy piros kapcsoló! Mindig beszopom! Visszakapcsolom, minden rendben! Indulok haza...
 Otthon gyorsan kell elmesélni mi történt, szegény drágám ne kapjon szívinfarktust. Azt nem kapott de teljesen kivan....
Kicsit még pihenek, elszívok egy cigit, Barbinak is elmesélem miért cigizgetek otthon 9 órakor.
A munkahelyemet hívom éppen, be kell mennem megírni a balaseti jegyzőkönyvet. Na, nyeregbe! Mérsékelten fáj a lábam, mire odaérek már kurvára! Szarérzés leszállni de aztán egyre jobb ahogy nyújtva van. Már az irodában ülök. Basszus, mennyi ismeretlen szó a formanyomtatvánon! Nem baj, segít az emberem, közben ide-oda rohangál. A motort is javítják, egy óra alatt végzek mindennel. Még szólok, hogy én most haza szeretnék menni mert nem igazán tudok váltani és a rendőrségre is be kell mennem a biztosítási papírral. Sima ügy. Még szép új kamera kitet is kapok. Remélem ezt soha nem kell kibontani...
Itthon csak pihenés, na jó, Évivel még elbicegek a Lidlbe. Oké, nem vészes a séta, egy hét és rendbe jövök!
Furcsa érzés, ez volt a legkomolyabb motoros (motortalan) balaesetem. Még sokszor lepereg előttem az eset. Hogy lehettem ilyen figyelmetlen?!
A szép napos idő a szobámban fekve múlik el... Holnap állítólag megint esni fog. Nem baj, az egy olyan nap lesz!
 

 

 Nehéz az ébredés, 8-ra már fenn kell lennem északon. A bázison van a műhely, ott kapja meg a kis nyamvadt a nagyszervízt. Útközben összefutok Ricsivel, éppen megy dolgozni. Kicsit beszélgetünk, közben csurog rólunk a víz mert természetesen ESIK! Az az apró, ablakból vagy eresz alól észre sem vehető fajta esik, mintha öntözőrendszer kísérne, nagyon undorító. Nem beszélgetünk sokat Ricsivel, nemsokára nyolc óra. Mire a bázisra érek még tologatják kifelé a motorokat. Mondják, hogy kb. 10re kell visszaszagolnom. Mit csináljak addig ilyen esőben? Kávé az jóbarát, jöhet! Szemben a bázissal, meglepetésemre kapok is egy jót, leülök a legközelebbi esőmentes helyre,  mehet a kávécigi. Pont rálátok a bázisra, ismerős bukosisak, utánozhatatlan testtartás közelít. Peter!(kép) A múlt héten megismert, nagyon "hülye" Peter alias Mr. Wanker:), jó figura, mindig hülyéskedik, az a fajta aki hamar barátkozik. Megpillant, - Ááá, Mr. Hungarian Big Ballsack!! (Meséltem neki is, hogy nyomja a zacsit a tank, mire azt mondta nem a motor kicsi, a magyaroknak biztosan nagyobb a ballsack:D Meghívom teázni, 5 perc múlva már a csatorna (nagyon sok van Londonban, tisztára Amszterdam) mellet állunk, megy a spliff, én kihagyom természetesen, más sem hiányozna mint, hogy betépjek meló előtt. Dumálgatunk még, közben elkészül a gép. Indulnék de pisilni kell. (motoros kollégák tudják, hogy milyen macera:) Francba, kv, tea, nesze! Sainsbury (olyan mint a Tesco, ott lehet pisilni), huh... jöhet a meló.
 Az első fék nem az igazi. Nem fog rendesen. Csak nem cserélték ki a fékbetétet megint? Két hete cserélték. Lenézek, szép aranysárga, basszus! Ilyen esőben, más sem hiányzott!!
 Az első pár meló könnyen megy, az eső is eláll. Nah... ez az igazi, nincs meleg, az út is száraz már a forgalmas helyeken, vidámabb lettem. Egy percig csak, megint esik!! Megint "csak" permet, szinte észre sem venni, hogy szarrá ázom. Mindegy, melót letettem, várok. Addig javítgatom az XDA-t, valamiért nincs hálózat. Fél órája üres vagyok ez a szar meg még mindig nem jó. Már várom, hogy szóljanak, hogy miért nem látnak?! Meg is reccsen a rádió, -K52! Mondják, hogy sms-ben küldik a címeket. Na akkor nem az én XDA-mmal van a baj. Hármat kapok egyszerre. Fasza lesz! Beírom a címet a GPS-embe, semmi!! Próbálom újra, semmi!! ÁÁÁ, nem akarom, satnav nélkül ez halálos lesz. Kezd melegem lenni, közben már mindenem vizes. Na lássuk, az első pont priority, ideje lesz sietni.
Jól van, Essex Place, W6, ezt tudom hol van! Csak le kéne jutni Hammersmithbe. Lapozgatom a térképet, ok, megvan. Rohanok, sok időt veszítettem a keresgéléssel. Alig látok, de nem ártana közben óvatosnak is lenni, mindenhol csatornafedők!! Nagy nehezen odaérek, csörög a telefon! Mennyi idő még??!! Mondom, hogy itt vagyok! Oké, nyugi, lássuk a következőt! Gőzöm sincs, GPS még mindig halott! Basszus!!!! A harmadik viszont szokásos hely, tudom fejből, akkor elszaladok azért, hátha addig lesz kapcsolat vagy becsapódik egy meteor vagy valami. Visszafelé jövet megint csörög a mobil, szokásos kérdés, mennyi még? Mondom 5 perc, hazudok, mert lehet akár 20 is, csak annyit tudok, hogy melyik postcode-ba kell mennem, az pedig elég nagy terület! Odaérek a környékre, újra próbálkozom a GPS-szel! Működik!!! Jeee... Közben az XDA is megjavul, megkapom rendesen is a címeket. Kiderül, hogy amit a végére hagytam, az is priority!! Rohanás megint! Megtalálom az utcát, csörög a telefon! Nem érdekel, most már csak pár perc...., elmegyek az utca végéig, nem találom a házszámot. Oké, vissza!
One way!!!! Bassza meg!! Leszarom, megyek!
Megvan a cím. Bent a recepciós csaj utánam szól kifelé menet, hogy keresnek! ???!!! Kezembe nyomja a headsettet. Az irodából, mondják, hogy ezt vigyem el először, oké, megyek! A blokkhoz begyűrt kesztyűm már nem szárad, nem is erőltetem többet. Megint nem látok semmit, a töltő meg szarakodik. Na, az hiányzik még, hogy most baszódjon el a telefonom (abban van a GPS). Mozgatom, cseszegtetem, teló újra indul! ÁÁÁÁ!!! 2 perc várakozás... Oké, megjött, (bassz, már 7 óra?!) cím újra, indulás!! Huh, majdnem elbaszok egy gyalogost a zebrán...ok, easy...Camdenben a világ összes túristája az utcán!! Ráadásul megint pisilni kell!! Leadom az elsőt, megkérem őket, hogy használhassam a WC-t. Nagyon kedvesek, még teát is akarnak adni. Az hiányozna még, így is eleget hugyoztam már! Megyek a másik priority-t leadni, sima ügy, megvan. Most már nem kell rohanni, lassítok a tempón. Megtalálom a 3. címet, csöngetek, semmi, megint, SEMMI!! Senki sincs itt! Nem akarom!!
 Az a baj azzal ha nem veszik át a csomagot, hogy akkor vissza kell vinnem a bázisra.
NEM AKAROK FELMENNI ÉSZAKRA, A PICSÁBA!! Valaki jön!! Szerencsémre a takarítónő még itt van. Kit érdekel, hogy "csak" takarítónő, írja alá! De nem, mondja, hogy van még itt valaki. Hurrá! Jön is a megváltó, aláírja, FREEDOM!!
Tünés haza.
Meleget, kaját és puszit akarok.

 Újra a megszokott helyen (képmelléklet:). Szokásos emberkék jönnek mennek, az egyik motoros futár fiúval mindig nagy bőszen intünk egymásnak. Azt hiszem egyszer tüzet kértem tőle... Most meg mintha már évezredes barátok lennénk. Nem baj ez persze, csak vicces.  Itt egyébként is jellemzőbb, hogy emberek kedvesen egymásra biccentenek ha már négy mp-nél tovább rajtafelejted a tekintetedet.
Közben elmúlik 8 óra, ideje bejelentkezni... -K52, logging on SE1, Good Morning! Kilencig még nem Konrád van, a szokásos controller, hanem valaki más. Ő adja az első pár melót... Lassan, nyugodtan indul a nap, hétfő van. El kezd esni, imádkozom, hogy ne legyen nagyobb ennél. Úgy látszik meghalgattatott mert csak szemerkél. Minden nap eszembe jut a jó öreg DL(Suzuki DL650, a volt motorunk:). Nagyon hiányzik. Pláne amikor kimegyek a városból és nagyobb távot teszek meg. Vagy ha masszívan esik. A plexi és a markolatvédő úgy kellene mint egy falat kenyér. Na meg a méretei, ez a kis pöcs 500as Honda állandóan nyomja a tökeimet és a lábaimon is érzem, hogy kicsi...Persze a plexi-markolat gondot meg lehet oldani de egyelőre nincs rá pénzem. A motoros futár ABC felszerelés sokba került...pláne, hogy még egy Suzuki kulcstartóm sem maradt Mországról. A bukósisak is a Bálinté... Még jó, hogy a haverok is most kezdtek el motorozni így pár dolgot kölcsön tudtam kérni. A tanktáska már saját!(Bálint, Isti kombó után) 16 Pound from eBay! Szóval a komfortfelszerelés még várakozó listán van.
 Az első cím, szokásos, be a belvárosba, prebook. Azt jelenti egy bizonyos időben kell felvenni, ha szerencsém van korábban is. Szerencsém volt. Most nem használom ki az ajándék időt, jelentem, hogy POB(package on board) vagyok. Megyek tovább, még egészen járható a város, szerencsére nem kell bent maradnom, a cél Chiswick. Mire üres vagyok megérkezik Konrád, kedves üdvözöl: -K52! Welcome back! Szóval hivatalosan is visszatértem:) Majd közlöm vele, hogy esedékes a nagyszervíz, meg is kapom az időpontot: holnap reggel 8. Fél nap kiesés, mindegy meg kell lennie. De mennyibe fog ez kerülni??!!
Megyek tovább Richmondon keresztül, kurva jó hely! Itt legalább vannak dombok, nagyon hiányoznak! Kibaszott sík London. A bringások viszont nagyon bírják:) Ráadásul az egész környék hangulata nagyon jó, kevés londoni városrészről mondható ez el.
 Ma is megyek vidékre (20 miles, annak mondható), semmi különös, megint nem látok várost vagy vmit, csak egy biznisz központ. Viszont a meló priority, úgyhogy odahúzok neki, az álmos M3-ason szétrebbennek előlem az autók, pedig csak 80-nal megyek.(mérföldben) Visszafelé a bevezető szakaszon van buszsáv, csak motorosok és taxik használhatják, bírom! (Ezt az utat használják a Heathrow-ról is, azért van)
Megint London, megint el kezdett esni, óó...DL...DL...!!
Mákom van! Nem messze a házunktól dobom le az utolsó csomagot! 6.30ra haza is értem. Nem áztam el. Nem volt rossz nap. Holnap meg szervíz. Szépen fokozatosan veszem fel a tempót...

A múlt hét nagyon kellemes volt. Ellentétben a mindennapi munkával ez a hét "contract job" volt.
Nem kell hajtani, nem kell címeket, útvonalakat keresgélni csak vezetni és várni. Napra kapom a fizetést független a munkák számától, minősítésétől.
Szóval, reggel 9(!) kor -az az egy óra plusz nagyon sokat számít- megjelenek a meeting point-on, Westferry Circus, Isle of Dog, E14. Persze sehol senki, várakozás... rádió recseg... semmi.... Igazából sok minden nem is történhet mert én csak a meeting point(MP)-ról viszem a csomagokat a bázisra(B), szóval olyasmi nem nagyon fordulhat elő, hogy: K52! (call sign, hívó jel azaz az én azonosítóm) K52! - Hozz el vmit az E14ből! (Itt minden postcode-ok alapján működik, hasonló mint otthon a kerületek(http://www.londontown.com/LondonPC).
És akkor én megyek a címre és felkapom... Szóval nem fordulhat elő mert erre van két külön ember. Peter and Tony. Ők veszik fel a leveleket és hozzak a MP-ra. Mi pedig (egy cseh fiúval, Martinnal) bevisszük a B-ra.
Ez az egész kavarás azért van, mert rengeteg nagy cég van azon a környéken. Igazából ez az egyik biznisz központ itt Londonban. Komoly biztonsági előírások és ellenőrzés. Óránként a sima járőrözés mellett egy kutyás, szaglászós, mindenhovabenézős páros is látható. Az autókat, és néha, szúrópróba szerűen a motorunkat a dobozzal, átcsipogják bombakeresővel.
Namost ezeknek a cégeknek is jó ha minden nap ugyanazt a futárt látják, akinek nem kell elmesélni, hogy nem, nem az az ajtó hanem a másik, meg, hogy kötelező levenni a bukósisakot! Plusz a postroomok (nálunk postázó) néha egészen máshol vannak mint azt a címből következtetné az ember fia. Így azzal sem megy el idő, hogy egy új ember keresgéli a postázókat.
Tehát csak motorozgatás MP és B között...
És pénteken vége lett!! Áááá... jó volt. Na jó, egy kicsit unalmas lett a végére...
Holnap meg vissza a darálóba.

Most még csak kipróbálom, még sohasem írtam blogot. Aztán jövök...