Kifelé menet sima az út, nincs még nagy forgalom, az idő is jó, jól érzem magam. Jó, hogy már jártam itt, nem kell tökörészni a parkolással meg azzal, hogy megkérdezek mindenkit mi merre van? Fel kell hívnom az illetőt, hogy hol találkozunk. Hívom is, minden rendben lemegy.
A következő munkám Bexhill-on-Sea, yeah!, jól hangzik! Igen, a tengerparton van ráadásul kívül esik az autópályák sugarából. Onnan kell felhoznom valamit a Fulham-i kórházba. Nagyon szép a levezető út, kevés autóval. A falvak is mind takarosak, szépek, ez a vidék az első ami igazán megfog. Nyugodt tempót veszek fel, imádok fasorok között motorozni, szeretem, ahogyan a nap átvillódzik a lombkoronán keresztül... Kicsit hűvösebb is van, szép erdőségeken keresztül visz az út. Most minden vidám és békés, igyekszem is kiélvezni minden másodprcét.
Már nem lehetek nagyon messze amikor nagyon halványan, ismerős, kellemes illatot érzek. Mi is ez....? Megvan! A tenger! A tenger illatát érzem. A legjobb a világon. Negyed óra múlva már benn vagyok Bexhillben, remélem valahol a tengerparton lakik az emberem (nincs cégnév).
Az egyik dombról lefelé indulva olyan gyönyörű kép fogad, hogy meg kell álljak. Az utca végén a két házsor között szikrázik a tenger! Kár, hogy nem vagyok képes leírní ezt a látványt.
Szerencsére nem messze a tengertől találom meg a címet, egy fiú nyit ajtót, azt mondja, csak egy órakor lesz kész a csomag, ezt kell vinnem és a derekára mutat, ahol lóg valami orvosi műszer. Azt hiszem azt mondta, hogy az anyukája éppen hazafelé tart az újjal.
Most dél van. Van egy szabad órám. Rohanok is a tengerhez. Fagyi? Simán!
Egy hatvan-hetven körüli bácsival beszélgetek (ez azt jelenti, hogy ő folyamatosan beszél én meg bólogatok), meséli, hogy ő is londoni illetve ott született. Katona lett, majd Máltán, Hong-kongban, Berlinben élt, az utóbbiban élnek a gyerekei is. Nagyon szerette Berlint, az a kedvenc városa. Egyből kérdezem, hogy látta e a Belini-falat? Naná! Ő is adott őrszolgálatot a falaknál. Húúú..respect!
Még egy kicsit motorozgatok, felülök egy dombtetőre, hamar elszalad az az egy óra. Hazafelé már borúsabb az idő, még egy kis esőbe is beleszaladok. Megint szerencsém van mert hamar kikerülöm és már újra süt a nap mire Londont elérem.
Csupa nagy távolságú melót kapok még a nap hátralévő részében, minden tökéletes is lenne, ha nem tudnám meg, hogy a múlt hetem 75 Fontra jött ki. De megtudtam. Francba. Az kb egy jó napnak felel meg. Mindegy, ma már nem megyek fel az irodába, majd jövőhéten kiderül mi ez az egész, fél, negyed, ötöd....
